Temetés
Az emberélet utolsó fordulója, a temetés napjainkig hordoz sajátosságokat, bár a múltban is ritkán voltak különlegességei.
Talán egy régebbi fegyelmezés továbbélése volt a „csörgős pálca”: amellyel a fiatalok az 1810-es években még megcsapdosták egymást a virrasztóban.
Az egykor a halottra sarkosan terített hímzett díszkendők a 20. században értékes fejkendőkkel helyettesítődtek.
A temetéskor a sír háromszori megkerülése már a múlté. De még a 60-as években is szokásban volt, hogy a halott házához érkezők az udvaron felállított asztalnál kezet mostak, és utána léphettek be a házba.
A sírjelek – a fejfák – viszont megőrizték formájukat, csak arányaik változtak, illetve legújabban már a sírkövek vették át a helyüket.
Vörös Netti, az Őrség dalospacsirtája www.vorosnetti.hu
